az a baj, hogy én mindenhol találok valami kirívóan szart :)
Én is, bőven! Bár nagyon türelmes vagyok, mindezek ellenére jó párszor tele lett a pohár. Az érdekes, hogy a pocsék dolgok 50-70 %-a ugyanaz a cégeknél személyes tapasztalatom alapján.
Nekem volt több "álommunkahelyem" is - volt köztük közalkalmazotti hely is (egyetem). És nem a juttatások miatt voltak álomhelyek.
Volt olyan hely is, ahol átavanzsálhattam volna fejlesztővé üzemeltetőből. Egy olyan nyelvet kellett volna megtanulni és azon fejleszteni, amit sehol máshol nem használnak a világon (nem vicc). El lehettem volna ezzel nyugdíjig, de szakmailag egy zsákutca lett volna. Ha meg váltani kell, akkor egy ilyen karrier zsákutcát dobhattam volna ki az ablakon. Ez meg 50-60 évesen nem buli - már 40 fölött is képesek furcsa szemmel nézni az emberre a HR-esek.
Úgyhogy semmi humorom 2-3 évente váltani, de vén háklis alak lettem, aki nyugalmat akar, de valahogy nem találja sosem :(
Én is hasonlóan vagyok. De ha nem váltok, akkor leragadok valamiben, amit nem biztos, hogy nyugdíjas koromig el tudnék viselni. Egy új kisfőnök, egy új cégtulajdonos, egy új működési modell, cégvezető/tulajdonos halála felvillanthatja nálam a piros lámpát, ami menekülésre késztet. Persze korral előre haladva egyre több ilyen hülyeséget tudok elengedni.
(és igen, teljesen megfelel az itteni pénz is, főleg, hogy idén alig maradt el az inflációtól az emelés, ami nagy szó! )
Hát tudok pár olyan helyet, ahol nem volt ilyen gáláns a cég. Aztán mindenki pislog a fluktuáció miatt....
Én bevallom őszintén, hogy nekem fontos a pénz. Pontosabban az, amit a pénzből vehetek. Ebbe beletartozik a megtakarítás, vésztartalék képzés, nyugdíj előtakarékosság stb. Számomra elfogadhatatlan, ha a kiadásaim elérnék a bevételeim 80-100 %-t per hónap alapon.
A HO nekem is nagyon fontos.