Nagyon félreérted a liberalizmust. Az, hogy "mindent szabad, amit nem tilos", az nem liberalizmus, hanem a jogállamiság alapja, ami nélkül teljesen lehetőséget adsz az államnak, hogy utólag azt csináljon veled, amit akar, függetlenül attól, hogy amit csináltál, az törvényes volt-e. A jognak pont azért kell precíznek lennie, hogy a tetteid következményeid megjósolhasd, hogy az állam számára ne adjon lehetőséget önkényre, hiszen a hatalma már éppen elég nagy. (De pl. Amerika alapító atyái valaha még ezt sem gondolták elegendőnek, ezért van a fegyverviselésre vonatkozó alkotmánykiegészítés: hogy ha az állampolgárok felett megpróbálna az állam túlhatalmat gyakorolni, felkelhessenek ellene. Mondjuk good luck kézifegyverekkel a stealth bomber ellen, de azt senki sem mondta, hogy ennek értelme is van a 21-dik században.) Annak, hogy a jognak precíznek kell lennie, az az ára, hogy nem tud minden szituációt leírni, továbbá koronként változik is, hogy mit tartunk elfogadhatónak. A törvények betartásától még nem leszel tehát jó ember, csak nem leszel bűnöző.
A liberalizmus már inkább a törvényesség és az erkölcs elmélete, arra egy lehetőség. Az az elképzelés, hogy a jogaid határa az, amikor már másnak ártasz. Nyilván ezt is mérlegelni kell, meg kell fogalmazni, hogy mi az az "ártani" (ha nem tetszik a fizimiskád, akkor bizonyos értelemben már ártasz nekem, ha kimész az utcára; ilyenkor nyilván mérlegelni kell, hogy neked okoz-e több kárt, ha nem mehetsz ki az utcára, vagy nekem, ha látnom kell téged). A liberalizmusnak nem része, hogy el is menj a jogaid határáig, senki nem állítja, hogy az a jó, ha az emberek folyton elmennek a jogaik határáig. Csak azt, hogy azt, hogy mit szabad és mit nem, racionálisan kell mérlegelni, az alapján, hogy árt-e valakinek, nem az alapján, hogy neked vagy nekem tetszik-e vagy nem tetszik.