Ez jónak néz ki. Pár javaslat: find helyett próbáld ki az fd-t is. Mint írtam, gyorsabb. A másik, hogy semmi bashizmus nincs a scriptedben, így én az elejére fejlécnek #!/bin/sh sort tennék, ne hozd be függőségnek feleslegesen a Bash-t. Így hordozhatóbb lesz a script. Plusz ha Linux only-nak is szánod, pár ember jobban szereti a dash-ra irányítani a /bin/sh-t, az egy kicsit minimalistább, gyorsabb, de szigorúbban POSIX kompatibilis shell.
A másik, hogy ne a nano-t konkrétan hívd meg, hanem az $EDITOR vagy $VISUAL változóban lévő default editort, ha ezek nem léteznének, akkor mehet a fallback nano, de arról is érdemes meggyőződni, futtatás előtt, hogy létezik-e. Lehet neked ugyanis az a kedvenc editorod, ezzel most nem is vitatkozok, mert ízlések és pofonok, de nem biztos, hogy minden célrendszeren létezni fog. Ha mégis komolyabban veszed a hordozhatóságot, akkor a POSIX miatt a vi fallback a legjobb megoldás, bár már ez is inog, mert pl. Arch-on meg 1-2 disztrón nincs már ott alaptelepítésben, csak ha külön te felteszed. Mondom, csak fallback-nek, attól még hogy a vi a fallback, attól még az EDITOR meg VISUAL változót beállíthatod magadnak az adott rendszeren nano-ra, és azt fogja akkor a script használni.
Persze a find se rossz, mert a POSIX miatt az biztosabban ott van a rendszeren, mint az fd, de erről meg lehet győződni megint, hogy az fd elérhető-e, ha nem, akkor fallback find-ra.