Ami az rejtet exporttámogatás "elméletét illeti", a valóság támasztja alá: ezek a pénzek visszamennek, nagyobb részük Németországba, kisebb részük Fanciországba és még néhány mási nyugati tagállamba.
Itt egy neres háttérrel nehezen megávdolható cikk a témában:
Egy fiktív, közepes méretű magyar vállalat lesz az alanyunk, amely lézervágó gépekkel dolgozik, a céget az egyszerűség kedvéért Magyar Kft.-nek nevezzük. Ez a tevékenység általánosnak mondható a közepes vállalatok körében, sokan foglalkoznak ilyesmivel, hiszen ezekkel a gépekkel vágják (gyártják) a különféle berendezések fém vagy műanyag alkatrészeit.
A munkához szükséges legjobb lézervágók alsó hangon nettó 300 millió forintba (körülbelül 1 millió euróba) kerülnek, de szerencsére a Magyar Kft. ügyesen pályázik az uniós támogatásokra, és a bekerülési költség 50 százalékát pályázatból fedezi.
Lézervágót sajnos magyar vállalatok nem gyártanak, ezeket a gépeket többnyire Németországból (vagy egy ázsiai gyártó európai forgalmazójától) szerzik be a magyar cégek, és ebből rögtön az is következik, hogy nem csak a támogatás áramlik vissza Nyugat-Európába, de a teljes összeg, vagyis az önerő és az esetleg felvett hitel is oda kerül. Ez azonban csak mellékszál, az égvilágon semmilyen probléma nincs vele, hiszen a gép nálunk fog dolgozni, magyar családoknak ad megélhetést.
Az utolsó mondattal - az értékítéletel - nem értek egyet, szerintem baj, hogy az EU vlaódi fejesztés helyett csak rejtett exporttámogatást ad a gazdag államoknak, de a mechanizmus leírása pontos - ezt magam is láttam, hogy így működik.