Ezt neked kell tudni, hogy mi a jó neked, mi a felhasználásod. Érdemes szerintem átlag desktopnál az arany középútnál maradni: /boot / és /home külön. Ennyi. Az ilyen /var/log meg egyebek szerveren lehetnek fontosak, de még ott se jó ötlet 100 felé osztogatni.
A másik véglet se jó, ha minden egyben van, mert akkor meg egy esetleges újratelepítésnél sok adatot kell mozgatni vissza, mentésekből. A /home pl. külön van, akkor ott az adatok megmaradnak. Nálam Arch-on segít az is, hogy a /boot-ot is megtartom külön partíción telepítések között (az EFI partíció az UEFI boot miatt úgyis kötelező), így a bootloader nem is kell újratelepítenem, az bootolja az újratelepített rendszert is. a PARTUUID, ami meg van adva a systemd-bootnak, az nem változik, mert a / partíción a fájlrendszer formázása csak az UUID-t érinti, nem a PARTUUID-t.
Sajnos ez engem BSD-ken is marhára zavar, hogy alapértelmezetten 100 felé akarnak particionálni mindent, agyrém szinten. Érdemes a partícióidat rendesen kitalálni, csak egyszer kell őket megfelelőre megcsinálni, utána azt később beadagolhatod a telepítőnek.
Amit a Fedora csinálna alapértelmezetten, mármint amit írtál, azzal nincs gond. Swapnak, EFI partíciónak, rootnak külön kell legyen úgy is, a /home meg ajánlott, így csak a /var-t teszi feleslegesen külön partícióra (vagy logikai kötetre), de az még nem olyan nagy extra, hogy gond legyen. Azért ez mégse 100 felé van osztogatva. Így én átlag desktopon reálisnak mondnám.