Számomra? Nagyjából ezek:
- úgy több-kevésbé képben van azzal, hogy a cége mit csinál, és még valami halvány elhivatottságot is érez a jó cél érdekében (pl. ha iskolai rendszergazda, akkor valamennyire szívén hordozza a gyerekek sorsát, ha nem banki rendszergazda, akkor úgy érti, hogy fontos, hogy az ügyfelek pénze biztonságban legyen a pénzintézetnél)
- képben van azzal, hogy mit is kéne csinálnia egy rendszergazdának (pl. nem a főnöknek kéne szólni, hogy néha patchelni kéne a gépeket, hanem a rendszergazdának ezt tudnia kell)
- képes is elvégezni a rendszergazdai feladatokat, mondjuk ha kell csinálni egy FTP szervert, akkor ebben nem szorul segítségre
- tisztában van azzal, hogy a rendszergazdai munka nem 8 órás munka, hanem vannak olyan feladatok, amelyeket mondjuk sötétben kell csinálni, emiatt nem panaszkodik, nem lázong, mindaddig, amíg a munkáltató ezzel túlzásokba nem esik, és a törvényileg járó kompenzációkat biztosítja (készenlétért, túlóráért való juttatások)
- emellett kultúrember, tisztelettel beszél még a marketingessel is, nem büdös, nem néz mindenkit hülyének, illetve amikor mások éppen hülyék, akkor próbál segíteni nekik, hogy ne legyenek azok
- ha régóta rendszergazda, akkor sem a 10-20-30 évvel ezelőtti világban él, látja, hogy ma már nem lyukkártyákon mennek a dolgok, lehet nosztalgiázni és tanulni a múltból, de a jelenben kell élni, ahol igenis vannak okostelefonok meg megbízható számítógépek meg ilyesmik.
Nem tűnik bonyolultnak, ugye? Ennek ellenére sajnos ritka az az ember, aki mindezeket együtt tudja.