Az előttem hozzászóló írta, hogy nem szereti, ha nincs bérmegjelölés, mert akkor úgy kellene interjúra mennie, hogy nem tudja, mennyit ajánlanak, és ha az neki kevés, akkor feleslegesen ment el, ergo bukta az idejét.
Na erre írtam, hogy aki valami pluszt szeretne (itt másik munkát), annak azért kell valamennyi kockázatot is kell vállalnia - itt azt, hogy esetleg nem annyi pénzt kínálnak, ami neki megfelel.
A munkáltató is behív egy csomó embert, aminek a nagy részét nem fogja felvenni, tehát bukja a rájuk fordított időt, akkor ugyan ez fordítva miért ne lenne alap. Meg, a munkavállaló sem szokta a CV-be beírni a bérigényét, ergo a munkáltató akkor miért hívná be, ha potenciálisan nem lesz jó a magas bárigénye miatt, ami csak ott fog kiderülni... Szóval ezért nem értem én ezt a bármegjelöléshez ragaszkodást.
A másik oldala meg, amit szintén írtam, hogy engem speciel azért nem érdekel, hogy mennyit kínálnak, mert én tudom mennyiért mennék el ezt vagy azt csinálni. Ha jó az interjú rendszer és fel tudja mérni a képességeim, tudásom, és valóban szükségük is van rá, akkor meg fogunk egyezni. Ha nem tudják felmérni, vagy nincs rá szükségük, vagy egyszerűen nincs rá annyi pénzük, akkor meg nem. A munkáltató is beleteszi az idejét, hogy elbeszélgetnek, meg a munkavállaló is beleteszi az idejét, hogy elbeszélgetnek.
A munkáltatónak kell ember, a munkavállalónak meg kell munka terén pedig írtam, hogy a szabadpiac beáraz mindenkit, és így egymásra találnak a felek. Természetesen ez egy kölcsönös megállapodás és érdek, de egy meghidetett munkánál elsőre a munkáltatónak keletkezik szükséglete, ergo Ő keres valamit (embert a feladatra). Csak azon munkavállalókra igaz a kölcsönösség, akik akkor épp munkanélküliek. Aki egy meglévő állásból menne át, ott már a munkaerőt keresőnek versenyeznie kell a mostani munkáltatóval, ergo a munkavállaló van jobban nyeregben. Az IT tipikusan ilyen terület, nem az utcáról szoktak munkanélküliek jelentkezni a pozíciókra.