Sajnos ilyen esetek bárkivel előfordulhatnak. Erre szoktam mondani: mindenki megtudja, amikor pofán csapja az élet. Az élet pedig nem finomkodik.
Nekem hunyt már el kollégám és főnököm is így. Igaz, hogy a főnököm 50+ és erős dohányos volt. A volt kollégám (40-50 közötti volt) meg sportember volt - minden nap tekert jó pár km-t a munkahely és az otthona között. Aztán egyik nap az irodában összeesett. Tüdőembólia, ennyi volt. 2 kisgyerek maradt utána.
Szóval én csak azt tudom tanácsolni, hogy változtatni kell. Figyelni a legapróbb jelekre - akár pl: karzsibbadás is. Plusz további okosságokat is leírtak itt többen, amit nem ismétlek meg. Garancia semmire sincs.
Ami kimaradt talán az a genetikai / családi faktor. Ha valakinek a közvetlen rokonságában előfordult pl: magas vérnyomás, agyvérzés, szívroham stb., akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy ő is örökölte a hajlamot.
A jó stresszkezelést sajnos nem tanítják sehol. Könyvek vannak róla itt-ott. Vigyázni kell vele, mert lehet, hogy a tudatos énben nem okoz stresszt, a tudatalatti meg pörög 1000-rel. Lásd: nem alvás, forgolódás, hirtelen fogyás/hízás, lebetegedés.
Önismeret is nagyon fontos szerintem. Fizikai, szellemi, lelki is.
A tempót én már régen elkezdtem visszavenni. Öreg vagyok én már 20 évesnek.... ;)