Ezeknek a vesszőfutásoknak mindig valamilyen kognitív disszonancia redukció a vége, mindkét oldalról (most is az, csak máshogy fogalmazzátok meg).
Érdekes, hogy az ember mint entitás mennyire igényli ezt. Pedig semmilyen következménye nem lenne annak se, ha simán csak hagynátok a faszba.
A maga szemszögéből nézve a dolgokat általában mindenkinek igaza van.
Annyira szomorú látni ezt a jelenséget, aminél még a csend is értelmesebb. (Igen, valóban van benne valami mulatságos, de inkább szomorú.)
Felénk, ha az a vélelem, hogy a másik oldal hátrányos helyzetben van IQ-t tekintve, inkább előzékenynek és megértőnek lenni szokás. Mert hát olyankor van ugye az irgalomra legnagyobb szükség. (Már ha persze valóban ez a vélelem.)
Nem kötekedni akarok egyikőtökkel se, csak megérteni a motivációkat.