Kényelmessé tesznek ezek a mesterséges korlátok, ami fegyelmezetlenséget és nemtörődömséget okoz.
Amikor fiatal voltam, nem voltak mobiltelefonok. Buták sem. Ha valakivel találkozni akartunk, s azt megbeszéltük két nappal, vagy egy héttel a találkozó előtt, akkor nem felejtettünk el odamenni, nem szóltunk oda a találkozó előtt fél órával, hogy jaj, bocs, kések egy órát, mert hullik a macskám szőre, hiszen erre nem volt lehetőségünk, hanem ott voltunk. Mindenképpen.
Ma oda lehet szólni a másiknak, ezért sokan fegyelmezetlenek, nem adják meg a másik embernek a kellő tiszteletet. Esik az eső? Nem baj, majd írok egy chat üzenetet vagy felhívom, hogy nem megyek. Az már vérmérséklet kérdése, hogy tartozik-e hozzá indoklás, egy átlátszó hazugság lesz az indok, vagy a valós, de elég rosszul csengő érv. Mindegyik nagyon rosszul hangzik. A telefon, a kommunikáció könnyebbé válása nem segített, hanem fegyelmezetlenné tett, az emberek most már nem megbízhatók.
Épp, mint az újabb programnyelveket használó programozók.