A C-nek nem a korlátoltsága a lényege az assembly-vel szemben, hiszen C-ben lehet csinálni inline assembly tartalmú makrót, ha valami hiányozna. A C lényege a közérthetőbb, egyszerűbb, áttekinthetőbb megfogalmazás, adott esetben hordozhatóság. Viszont megmaradt benne a szabadság.
Ami nekem a történetben fáj, az a szabadság elvétele. Ugyanez a bajom a különféle iparági jogszabályokkal, limitációkkal, szabványokkal, auditálásokkal. A fürdővízzel kiöntik a gyereket is. Ezek a szabályok olyan elvárásokat támasztanak a munkaadó felé, hogy a munkafeltételeket is keretek közé zárják, a munkavállaló irányába kedvezőbb, jobb munkafeltételeket akkor sem biztosíthat a munkáltató, ha egyébként szeretne. A szabadság elvesztése nem csak itt, hanem minden területen érzékelhető. Akkor, amikor megjelenik az elektronikus pénz, az okostelefonok GPS vevővel, hálózati kapcsolattal, kamerákkal, az utcai kamerák, a különféle iparági szabályozók, a minősített személyes adatok kötelező nyilvántartása, ideértve az EESZT-t vagy a szálláshelyeken történő személyi fénymásolását, az authentikációs technológiákat okostelefonokra valósítják meg egyre inkább, egyre nehezebben kerülhető ez meg, folyamatosan sérül a privacy, akkor szerintem nagy baj van a társadalommal és a szabadsággal. Miközben cinikusan épp a nyugati világ nevezi magát szabad világnak, bár ez ismerős, mert 1989 előtt a legjobb, legszabadabb társadalmi berendezkedés a szocializmus volt, legalább is nálunk.
Ebben a sorban élem meg veszteségként, a szabadság szűküléseként az újabb nyelveket.