A C-nek nem a korlátoltsága a lényege az assembly-vel szemben, hiszen C-ben lehet csinálni inline assembly tartalmú makrót, ha valami hiányozna.
Na, látod? Saját magad vallod be, hogy korlátoz, különben nem lenne szükség inline assembly lehetőségre.
A C lényege a közérthetőbb, egyszerűbb, áttekinthetőbb megfogalmazás, adott esetben hordozhatóság. Viszont megmaradt benne a szabadság.
Jobb, mint a mi? A Fortran? A BCPL? Az Assembly? A Rust? Állandóan olyan összehasonlításokat teszel, aminek nincs a másik oldalán semmi, nem írod le, hogy mihez képest, nincs objektív horgonyként működő szempontod, különben a logikád szerint csak és kizárólag gépi kód létezne, minden más ahhoz képest a kontroll és szabadság elvesztése.
Nem mered leírni, hogy számodra egy kényelmes kompromisszum a C nyelv az elvett szabadság és a gyorsabb munka között, mert akkor szembe kellene nézned azzal, hogy ugyanúgy egy hülyébb világ kényelmes hülyéje vagy, csak az életkorodból adódan máshol húztad meg az alapvonalat.
Ami nekem a történetben fáj, az a szabadság elvétele.
A C is pont egy ilyen elvett szabadságról szól, csak beleszülettél, számodra természetes. Te nem a még szabadabb dolgokra vágysz, különben nem C nyelvet használnál, hanem arra, hogy maradjon minden úgy, ahogy abba beleszülettél. Tudod, ha hallgattunk volna a Fortran programozók hasonló sírására, akkor ma nem lenne C nyelv.