Ha a specifikáció nem ilyen egyszerű, azonnal kinyílik a világ előtted. Mondjuk egy kommunikációs protokollt kell megvalósítani, meg egy másikat, meg méréseket, meg egy mérőrendszer vezérlését, az egész cucc csillió féle konfigurációját. Itt máris rajtad múlik, hogy blokkolósan, vagy kvázi multitaszkosan írod-e az egészet, a kommunikáció bufferelt lesz, vagy bevárod a választ rá, multitask megoldásnál hogyan oldod meg az interprocess kommunikációt, mert lehet minden egyes esetre egyedi globális változókon keresztül átadni paramétert, de lehet sokkal szebben, belső üzenetküldő infrastruktúrát kialakítani, az is a saját döntésed, az hogyan legyen megvalósítva, paraméterezve, a függvényeidet hogyan kelljen hívni, használni.
Az is a te döntésed, hogy pollingolva, IT-ből vagy DMA-val hozd el a kommunikációs modultól az adatokat, vagy add át neki. Tényleg csak a hardware és a fantázia korlátai léteznek.
Értem én, hogy 2+2 esetén nincs túl nagy mozgástér, de a gyakorlati problémák ennél picit szerteágazóbbak, és ezt te éppen úgy tudod. ;)