Amikor a C kialakult, ASCII tábla volt. Akár az is lehetne, hogy minden karakter 7 bites, az utolsó karakter lenne 0x80-nal OR-olva. Az strlen()-nel szemben nem tudok olyan követelményről, hogy O(1)-nek kellene lennie, bár ki-ki magában megfogalmazhat efféle igényt. A C-ben nem mellesleg az a jó, hogy minden nehézség nélkül kialakíthatsz saját struktúrát, ábrázolást string kezelésére. A hátulütője nyilván az lesz, hogy a fordító nem fog róla tudni, így a string konstansok megadása elég kellemetlenné válik.