OK, de el is ítélték. A kegyelem épp arról szól, hogy valamilyen oknál fogva az ítéletet megsemmisítik. Egyikkel sincs baj. Tehát nem az történt, hogy eleve nem ítélték el.
Nem biztos, hogy a főnök utasított bármire is, jöhetett az saját ötletként. Látom, bajban vagy, főnök, kitudódtak dolgok, majd aláíratok a srácokkal egy papírt, hogy nincs itt semmi látnivaló, annak az egy énekesmadárnak meg majd úgysem hisz senki. Lehetett ez így is, nem csak úgy, hogy Endrém, azonnal nyilatkoztasd az ifjúságot arról, hogy semmi sem történt, de a semmi is a beleegyezésükkel.
A köteles vagy megtagadniról pedig annyit, hogy a pszichés nyomásgyakorlás működik sok esetben. Hány olyan munkahely van Magyarországon, ahol érdekes módon soha, senkinek nem mondanak fel, mindig vagy a munkavállaló mond fel, vagy közös megegyezéssel válnak el útjaik? Nem furcsa?
Ezért is érzem cinikusnak utólag a nácivadászatot. Háborúban sem olyan egyszerű nemet mondani. Amúgy a sima háború is gyilkosság, szóval arra is nemet kellene mondani, tehát a honvédelemmel összefüggő törvények kapásból erkölcstelenek.