GIGABYTE B550 + NVMe M.2 SSD

Nem lesz láthatóan gyorsabb a működés, maximum a játékokban hozhat kb ~ 1-2 másodperc gyorsulást a betöltési időben. Youtubeon sok videót lehet találni összehasonlítás gyanánt SATA SSD és nvme SSD-k között.

Ez ha jól látom egy QLC-s "csoda". Szóval amint kifogy az SLC cache íráskor, akkor oda lesz a szép 3000MB/s sebesség és droppolja elég keményen max 2-300MB/s környékére.

Normál munka alatt is észrevehető lehet, pl. Thunderbird alatt elindítasz egy mappa tömörítést egy olyan fióknál ami elég nagy méretű és hirtelen azt veszed észre, hogy minden művelet beakad(rendszer szinten) és kb. mintha HDD lenne a gépben...

"" windows10 klónozva lett egy SAMSUNG SSD-ről. Nem lett látványosan gyorsabb a betöltés. Érdemes a BIOS/Win-ban állítani valamilyen opciót?

 

Nem  bios az oka, hanem a random olvasás. Az NVme egy platform, nem sebesség. Amikor indul a windows akkor kis blokkokat olvas véletlenszerűen. A 3000 MB/sec az  szekvenciális irás / olvasás. Ez a legmagasabb , ezt látod a marketing szövegben a leggyakrabban de a napi gyakorlatban  ezt fogod a legkevesebbet használni.

AS SSD tesztek: 
Random olvasás - Kingston NV2 SSD : 62 MB/sec.
https://ssd-tester.com/screenshots/469_kingston_nv2_1tb_AS-SSD.png

Asztali sata ssd: 44 MB/sec
https://www.legitreviews.com/wp-content/uploads/2015/07/asssd-ocz-trion.jpg

De ne rohanj egy pro-ért se:
https://www.thessdreview.com/wp-content/uploads/2018/04/Samsung-970-EVO-2TB-NVMe-SSD-AS-SSD-Bench-IOPS.png

Ez a csodagyors M.2 NVME SSD egy nagyon sokakat beetetős dolog.

Csak néhány témakör, ahol az SSD gyártók aktívan trükköznek (a.k.a átbasszák a vevőt) a sebességgel.

Szekvenciális írás/olvasás maximuma szerepeltetve nagy betűkkel a marketing anyagokban: hozzá irreálisan nagy Queue Depth és sok párhuzamos szál használata. A diszk benchmarkok ilyenkor tudnak nagy szép számokat kiírni. A valóságban inkább a Random Read / Random write, alacsony queue depth és alacsony párhuzamos szálak a valós felhasználás. Viszont ezek eredménye már sokkal alacsonyabb értékek. Na ezeket már nem szeretik elárulni a gyártók.

QLC alapú (4 bit/cella) a drive: hamar le fog esni az írási sebesség a kezdeti látványos értékről. Az TLC (3 bit/cella) drive-ok ebben sokkal jobbak. Csak a köcsög gyártók már azt sem nagyon szeretik szerepeltetni h. melyik fajta flash cellákat használják. MLC (2bit/cella) drive-ot már sehol nem kapni 250GB méretben. Az SLC-natív (1 bit/cella) drive-ok meg talán a 30-60GB méret környékén megálltak, az is a 2010-es években volt.

SLC cache: a drive teljes kapacitásának kis százalékát dinamikusan lehet használni kvázi SLC módban. Ezt lehet írni nagyon gyorsan, és amíg ez be nem telik, azt hiszi a naív vásárló h. milyen fasza gyors az ssd-je. Csak aztán ez a cache gyorsan betelik (pár gigabájt) és utána az írás már a TLC/QLC sebességre leesik, ami kb egy nagyságrendnyi lassulás. Illetve a dinamikusan változó SLC cache a meghajtó telítettségének függvénye, üres meghajtón a legtöbb, és ahogy telik be a meghajtó, úgy lesz arányosan egyre kevesebb az SLC cache mérete is.

SLC cache-től függetlenül is az SSD sebessége (főleg az írás) nagyon függ attól h. mennyi a nem használt hely a meghajtón. A gyári tesztek kb. szűz üres drive-on mért értékek. Ahogy kezd betelni az SSD a használat során, egyre kevesebb szabad helyet tud az SSD kontroller párhuzamosan írni (a.k.a a controller chip hány csatornás működésre képes). Így hiába a sok csatornás (szupergyors) controller képesség, ha kevés párhuzamosan elérhető cella van a NAND chipekben, le fog esni a sebesség, amíg fel nem szabadítod kb. a teljes meghajtó területének 20-30%-át. A folytonos (háttérben történik az enduser számára láthatatlan módon) adatok ide-oda mozgatása optimalizációs okból szintén igényli, h. ne legyen az SSD kb. 85-90%-nál jobban teleírva sosem, mert ott kezd el nagyon leromlani a sebesség és a tartóssága az ssd-nek is itt kezd el rohamosan csökkenni.

DRAM cache: ez a másik adat, amit már a datasheet-ekből is kezdenek kihagyni, h. akkor pontosan mennyi DRAM cache van az SSD-ben. Ha nem szerepel sehol, helyette csak annyit írnak h. HMB (Host Memory Buffer), akkor az azt jelenti h. az SSD-nek nincs saját fedélzeti RAM-ja. Ha van saját RAM, akkor az ált. ilyen 1-2GB szokott lenni, 1:1000-hez arányban az SSD tárolókapacitásának függvényében. HMB esetén ilyenkor a host (a PC) RAM-jából csippant le magának az SSD kb. 16-64 MB (nem GB) memóriát. Kicsit lassabb lesz a működés mintha saját RAM-ot használna, de még ìgy is sokkal-sokkal jobb mint a pár évvel ezelőtti DRAM-less SSD-k (amikor még nem jelent meg ez a HMB alternativa).

Ismeretlen komponensekből építkező gagyi SSD-k: a sunyi gyártó a kezdeti jó minőségű első gyártású SSD-ket szétküldi a tech sajtónak és a jutub influenszereknek, akik őszinte jó véleményt írnak róla. Ezután ha beindul az éles értékesítés, minden szó nélkül csendben ugrik egyet a revision number, és eközben lecserélik a komponenseket (a controller chip, és a NAND chipek is) gagyibb v. gyengébb minőségű és teljesítményűre. Ìgy mikor te veszed meg azt, amit 6 hónappal korábban teszteltek a hardware oldalak, te már egy silányabb változathoz jutsz hozzá. Pl. jellemző h. az 1. széria még TLC-s, aztán mire beindul a tömegtermelés, már QLC lesz belőle, miközben a termék kódja / modellneve maradt változatlan és azt hiszed te egy jó terméket vettél meg jó áron.

Throttling: a PciE gen 4 v. 5-ös SSD-k controller chip-je (kvázi az SSD agya / CPU-ja) nagyon fel tudnak forrósodni, nagyon hamar, kevés használat után is. Ilyenkor visszaveszik a teljesítményt amíg le nem hűlnek. Emiatt pár másodperc- egy két perc jó teljesítmény után hirtelen belassulhat, miközben megakad minden I/O művelet. Emiatt az új PCIE gen4/gen5 SSD-kre szinte kötelező már valami komolyabb (akár gyári / akár 3rd party) hűtőbordát használni. A legutóbbi elmebaj pedig az aktív hűtés terjedése: pici ventillátorok hűtik az SSD bordáját, és a kis méret miatt magas fordulatszám, és ìgy zaj jár velük.